A sportfogadás pszichológiája 1. rész
- Ha megrakom elmegy, ha nem rakom jön

Nos, adott a téma. Gondolom mindenkivel megesett már életében, hogy megrakott egy jónak tűnő tippmix szelvényt, ami annyira tuti volt, hogy elment. Majd ezután, mikor hirtelen ránézett egy random meccsre rávágta, hogy:
- Ez sima hazai lesz!

Mikor vége lett a meccsnek, már csak kíváncsiságból ránéz az ember a végeredményre, majd megdöbbenve látja, hogy bizony a tippje nyertes. Még lehet pár haver kérdezi is, hogy:
- Na és megtetted?
A válasz pedig:
- Ó, nem b****!

Akivel ilyen nem esett még meg, az valószínű nem sportfogadott még, vagy még nem eleget.

De mégis miért van ez?

Sose felejtem el, egyszer egy nagy tippmix guru ismerősömmel, egy nehéz munkanap végeztével, kicsit megfáradva végig görgettük a másnapi kínálatot, majd randomra válogattunk a Hazai, Vendég, Döntetlen kimenetelek közül, az éppen nekünk szimpatikusnak tűnő meccsekre. Két nap elteltével, mikor összefutottunk nagy nevetésbe törtünk ki mindketten, ha azt a mixet megtettük volna egy ezressel, vagy 2-300 ezer forintot biztos nyertünk volna, mert szinte az összes tipp nyertesnek bizonyult. És itt is van a kérdésre a megoldás, taglalom is...

Ugyebár, ha az ember megjátszik egy tippet általában szépen, átgondolva megnézi mindkét csapat nyerési és vesztési rátáját, tabellán lévő helyét, előző egymás elleni meccseik eredményeit, ami akkora pszichológiai megterhelés az agynak, hogy elkezdünk a dolgok mögé többet képzelni a kelleténél. A nyilvánvalóból kérdés lesz, a kérdésből pedig tény. Ezzel szemben, mikor az ember hírtelen rávág valamit a kimenetelre, akkor nem próbál a dolgok mögé képzelni semmit, a nyilvánvalóság, nyilvánvaló marad, tehát nem teszi ki az agyát annak, hogy megkérdőjelezze azt, amit először kigondolt. Persze nem minden esetben van ez így, de mint kiderült néha nem kell beleásni magunkat két csapat statisztikai halmazába ahhoz, hogy nyertes tippünk legyen.